Pecások oldala

    Hagyományos gubancgátlós feederes végszerelék

    Ha feederbotos összeállításokról beszélünk, legtöbbünknek ez jut eszébe először.  Felfűzünk egy gubancgátlót a főzsinórra, utána egy kis gumigyöngy, kis méreű jó minőségű forgót kötünk, és ebbe akasztjuk/kötjük a különböző hosszúságú előkét. A gubancgátló oldalsó kapcsába akasztjuk a feederkosarat, ami lehet rácsos vagy rakéta alakú. Elkészítése viszonylag egyszerű, és működik, fognak vele halat.

Kapás esetén a hal (elvileg) szabadon húzza a főzsinórt, a kapás rögtön a botspiccen jelentkezik. Az elvileget azért böktem be zárójelben, mert a gubancgátló súrlódási ellenállása, főleg ha meg van törve a zsinór útja, elég jelentős lehet, és mivel a főzsinór feszes a botig, ha a hal meghúzza a szereléket, jelentős ellenállást érezhet, akár a gubancgátló is megmozdulhat. Ez a mozgás, illetve az idegen műanyag pedig akár el is ijesztheti az óvatos pontyokat.
    Én személy szerint ezt a szereléket használom legritkábban, őszintén szólva nem sokszor horgásztam olyan helyzetben, hogy ne legyen olyan szerelési mód, ami ennél hatékonyabb (Bár van nálam sokkal jobb feederes horgász, aki rendszeresen használja ezt a szereléket...) A későbbiekben kitérek arra, milyen helyzetben mivel „helyettesítem”.
    Ennek a módszernek a használatánál is van néhány olyan dolog, ami sikerünket döntően befolyásolhatja. A használt feederkosár mérete (a dobástávolság mellett) döntően befolyásolja a bejuttatott anyag mennyiségét, illetve azt is, hogy az etetőnk hogyan szóródik szét.  A rácsos kosarakkal kisebb területre szóródó etetőanyag mellett a hal talán könnyebben felfigyel az előkénken kicsit távolabb felkínált csalira, mintha nagyobb területen szétszóródott etetőanyag-darabkák közt kellene keresgélnie. Több dobás esetén pedig a kis, egymáshoz közel bejuttatott kupacaink úgyis keresgélésre késztetik a halat. Az előke vastagsága és hossza szintén fontos. Erőteljes, gyakori kapások esetén rövidebb előkét használhatunk, óvatosabb halaknál növeljük az előkehosszt. A szabály érvényes – ha sok hal mélyre nyel, az előke hosszú, ha sok otthagyott kapást észlelünk, rövid. Az előke vastagságát a halak nagyságához illetve kapókedvéhez igazíthatjuk, a horogmérettel együtt. Ennél a módszernél az előke kizárólag monofil! A hal a fonottat igenis észreveszi, és fél tőle.

    Erőgumis feederes szerelék

    A fenti elnevezés nem pontos, csak nem tudom, mi a pontos neve ennek a nagyon fogós szereléknek. Az elnevezése azért nem pontos, mert bár eredetileg erőgumiból kötöttük (a képen is azzal szerepel), nálunk tapasztaltabb horgász iránymutatásai alapján (Erdei Attilával volt szerencsénk pár szót váltani Maconkán) keszeges horgászatok során, vastagabb (0,20-0,22) monofil zsinórból készítjük. Ennek oka, hogy a monofil zsinórral érzékenyebb lesz a szerelék, jobban közvetíti a kapást, kisebb az ellenállása a vízben.  De lássuk az elkészítését: veszünk egy kb. 80 cm hosszú erőgumit, vagy merevebb monofil zsinórt. Monofil esetén ez lehet akár a főzsinórunk vége is. Felfűzünk rá egy forgót, amelyre később a feederkosarunkat akasztjuk. Kötünk egy nagy, kb. 30-40 cm-es fület a zsinórra (a továbbiakban zsinórt emlegetek, de lehet erőgumi is), úgy, hogy a forgókapocs a fület alkotó zsinórszakaszon legyen felfűzve. Így kapunk egy nagy hurkot, melyen ott csúszkál a forgókapocs. Ezt követően a fülnek kb. a felénél kötünk egy csomót a fület alkotó két zsinórszállal úgy, hogy a forgókapocs a fül felső részén maradjon. A most kötött csomó fogja megütköztetni a forgót a kosárral.  Az előbbi csomó alá kötünk még egyet, olyan távolságra, hogy a  megütköztetett kosár+forgó hossza ne érje majd el ezt az alsó csomót. Ezzel kicsit merevebb lesz a fül. A fül alsó végétől kb. 4-5 cm-re kerül még egy csomó (ezt a csomót el is hagyhatjuk, csak a szerelék merevítését szolgálja; helyette felfűzhetünk egy néhány -  7-10 cm-es – szilikoncső-darabot, amely merevíti szerelékünket) , majd kialakítunk egy kis fület az alsó végén – kb. 1 cm-esre. Ebbe a kis fülbe akasztjuk majd az előkét, forgó és minden egyéb közbeiktatása nélkül. Leírva bonyolultnak tűnik, de a kép alapján mindenki el tudja majd készíteni:

Az így elkészített szerelék nagyon jól működik kisebb távolságok esetén. Bár nincs szó szerint vett gubancgátló, az előke nem gubancolódik mégsem, ha jól készítjük el. A merev zsinórszakasz akadályozza ezt meg. Keszegre horgászva talán nincs ennél jobb szerelési mód feederre. Nincs akkora ellenállása, mint egy gubancgátlónak, lágyabb a szerelék, mégis közvetlenebb a kapcsolat a botspicc és a horog közt. Az előke hosszát növelhetjük akár 60 cm-esre is. Ha erőgumiból kötjük, a beugró pontyokat is könnyedén megfogjuk, és mégsem olyan durva a szerelék, mint egy gubancgátlóval. Keszegre, valamint hideg vízben, óvatosan kapó, alig táplálkozó pontyokra is kiváló szerelési mód! Most jön a szezonja! :) Domján Karcsi kollégánk kedvenc szereléke ez. A hagyományos gubancgátlós szerelék helyett használva egy érzékenyebb, lágyabb szereléket kapunk.

    Method feeder-szerelék

Egyik kedvenc szerelékem. Sokszor talán olyankor is erőltetem, amikor már nem kéne. Körülbelül két vagy három éve kora tavasszal (vagy inkább tél végén) próbáltam ki először. Rádi Csabával (a tógazdával) a Szerdahely-tavon horgásztunk egymás mellett. Úszóztam, és egy Korum fix method kosárral Special Green „G” etetőanyaggal bedobtam egy feedert is jó messzire, oldalra. Gondoltam, kipróbálom a „method feedert”, amiről addig csak olvastam. Az etetőanyagot is úgy kevertem, ahogy olvasmányaimban erről a módszerről hallottam – még a hal megszákolásakor is a kosáron volt a kaja nagy része (ezért most sokan biztosan kinevetnek, de a módszer őshazájában tudtommal így, vagy így is használják ezt a módszert!) Csaba átszólt – Verseny! - Jó! - mondtam.
Több halat fogtam mint ő. És a hideg vízben a nagy fix Korum kosárral sorban fogtam a dévéreket is! Ezt követően került górcső alá a módszer, és miután valóban nagyon eredményes, környezetünkben el is terjedt. Ha pontyra horgászunk, olyan vízhőmérsékletnél, amikor még intenzíven táplálkozik a hal, nehéz bármilyen egyéb módszerrel megverni!
Mind a fix, mind a csúszó szerelék elkészítése pofon egyszerű. Kezdjük a csúszóval: Átfűzzük az erőgumit (vagy a főzsinórt, de pontyozásról lévén szó, szerintem itt érdemes használni a gumit) a kosáron, alulra egy kis gumigyöngy és egy forgó kerül. Semmi kapocs, meg távtartó szilikon, mert azok csak zavarnak! A forgóba kötjük (vagy hurkoljuk kicsi hurokkal) az előkét. Felülre, az erőgumi felső végére szintén kicsi forgó vagy kapocs kerül. Ezzel rögzítjük a főzsinórhoz.
A fix módszernél, bár sokáig én sem hittem, hogy így működhet, de egyszerűen felkötjük a kosarat a gumi vagy főzsinór végére, a kosár másik végére pedig a karikába kötjük az előkét. Ugyanolyan fogós, mint a csúszó szerelék, sőt!
Fontos szólnunk az előkéről. Ennél a módszernél mindig nagyon rövid, MAXIMUM 10 cm-es, de inkább 5-6 centis előkét használunk. Ha tudjuk, és olyan kosarat (aszimmetrikusan ólmozottat) használunk, ami mindig ugyanúgy ér le a fenékre, a kosár tetejébe is belenyomhatjuk a horgot. A horog is könnyű legyen! A módszer fogóssága környezetem egybehangzó véleménye szerint is abban  rejlik, hogy a hal nem feltétlenül a csalinkat akarja felvenni! Keresgél a kosár körül, szippogat  a kialakult etetőanyag-felhőben, kóstolgat, és a szájába kerül a horog is. Ha pedig egyszer beszippantja, az nem kerülhet ki a szájából... Erre rásegít a kosár is a súlyával. A módszer használatánál mindig ezt tartsuk szem előtt: nem feltétlenül a csalit kell megegye a hal, de az legyen olyan könnyű, hogy ha már ott kóstolgat, tudja azt könnyedén – akár véletlenül is -  beszippantani. Nem állítom, hogy mindegy, mi van a horgon, bár a hal gyakran a rövid előkére kötött üres horgot is felszippantja. Azt szoktuk viccesen mondani, hogy „Mindegy, mi van a horgon, de nem mindegy mi van a horgon.” Vannak helyzetek, amikor a csali megváltoztatása csodát hoz. Jómagam leggyakrabban két szem csontival csalizok. A kis csali nem látszik meg a fogott halak egyedsúlyán vagy darabszámán sem...
A fix és  a csúszó szerelék közül a csúszót inkább hidegebb vizekre ajánlom, a fixet pedig nyárra.
A method feedernél a fonott zsinórral szemben támasztott fenntartásaimat is feladtam: a rövid, nagyon vékony, és ami még fontosabb, LÁGY fonott előke néha fogósabb ennél a módszernél a monofilnál. Ráadásul nehezebben is szakad. Kísérletezni kell...

A method-feeder szerelék egyik speciális típusa a távdobó szerelék, ami egy gubancgátlós etetőkosár rövid előkével... Nem bonyolult, de method feeder :).

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat